Vincze Géza kalotaszentkirályi születésű református lelkész nővére eldugdosott könyvéből ismerte meg Ady költészetét, és egycsapásra rabul ejtette annak hangulata, ritmusa, sajátos nyelvezete. Egészen 1950-ig írta-javítgatta azt a kéziratot, amely egy személyes vallomás, esszé és irodalomtörténet egyben, és amit most egy szép kiadvány formájában vehetnek kézbe a magyar olvasók. Ady szögről-végről rokona a szerzőnek, ő maga a költő édesanyját istápolta a költő halála után. Szelíden rajongó könyve főleg személyes emlékek felidézésével rajzolja meg azt a miliőt, amely Ady verseinek ihletője volt, ebben az összefüggésben idézi, értelmezi egy-egy versét, verseinek egy-egy motívumát. Nem áll meg itt azonban, hanem követi az Ady-kultusz alakulását is. Felidézi Ady egyik csucsai látogatását, a látvány, a hangulat érzékeltetéséhez Kós Károly sorait használja fel. Elmeséli, hogyan zajlott a Tanácsköztársaság idején az első hivatalos ünnepség Ady szülőfalujában, de bemutatja Ady és Móricz barátságát is. Személyes hangon ír Ady szüleiről, és külön fejezetben emlékezik meg az "Édes haláláról". A könyv utószavában a szerző fia, Vincze Ferenc emlékezik édesapjáról. A számos kiváló fekete-fehér archív fotóval, dokumentummásolattal illusztrált, igényes kivitelű kötet értékes, hiánypótló darabja az Ady-szakirodalomnak. Érdemes minden komolyabb magyar irodalomtörténeti gyűjteménybe beszerezni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"