A könyv címében szereplő idézet – „Az idő ósága…” – a jeles manierista költő, Rimay János versének kezdősorából származik, s a Kalendárium és az Idő összefüggésére utal. A könyv öt nagyobb egységből épül fel: művelődéstörténet, irodalomtörténet és nyelv, történelem, a késmárki polihisztor, Frölich Dávid kalendáriumai – tudománytörténeti megközelítésben és végül a kalendáriumkutatás nemzetközi távlatai. A szerző komplex, szintetikus látásmódból igyekszik ezt a változatos, időben és térben nagy távolságokat átfogó műfajt, illetve ennek kora újkori, főképpen Közép-Európára jellemző változatait megragadni, s átfogó képet adni a kalendáriumok jelentőségéről a XVI. század második felétől a XVIII. század elejéig tartó korszakban. A könyvben egyebek közt helyet kapnak izgalmas irodalmi kapcsolatok, mint például a Franciaországban ismert, középkori Lázár-vízió kalendáriumi változatának magyar vonatkozásai, a Carmina Burana és a kalendáriumi rigmusok tipológiai hasonlóságai, a kalendáriumok történelmi, etnográfiai, asztrológiai mellékletei, viták a csillaghitről és a szabad akaratról, valamint az illusztrációk elemzése (képek, jelképek, dekorációk). A műfaj természetéből következően kuriózumokról, fantasztikus lényekről, egzotikus földrajzi helyekről és népekről, továbbá a régebbi és az egykorú történelem eseményeiről is hírt adnak a kalendáriumok, a tanítás és a szórakoztatás elvét követve. A középkortól kezdve lassan fölhalmozódó „kulturális javak” európai áramlásának útjairól, módjairól, közvetítő eszközeiről az érdeklődő olvasó sok új ismerethez, vagy a meglévő tudásanyag árnyaltabb, mélyebb megértéséhez juthat el a könyv segítségével. Dukkon Ágnes irodalomtörténész, szlavista, az ELTE BTK professor emeritusa. Tudományos munkássága két fő kutatási területre összpontosul: a régi magyar irodalomra, azon belül a kora újkori kalendáriumok kutatására, valamint a XIX. századi orosz irodalomra. Ez utóbbi területen elsősorban Gogol és Dosztojevszkij életműve, továbbá a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok tanulmányozása áll érdeklődése középpontjában. Számos publikációja jelent meg a két témakörből hazai és külföldi tudományos fórumokban. Fő munkái: Orosz írók magyar szemmel III. Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai 1920-tól 1944-ig. (Bp., 1989); Arcok és álarcok. Dosztojevszkij és Belinszkij (Bp., 1992); Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben (Bp., 2003); Az Aranykortól az Ezüstkorig. Fejezetek az orosz kritika és irodalomtudomány történetéből (Bp., 2014); A veszélyes szépség útjain. Eszmék, témák, kapcsolatok a klasszikus orosz irodalom világában (Bp. 2021).