Manapság a legtöbb nézőt és olvasót az átható unalom önti el, ha a történelmi dráma kifejezést hallja. Kosztümös tablókról előlépő, pátosszal szavaló vagy vég nélkül vitázó, papírvékonyságú hősök ködlenek fel bennük a közelmúlt színházából, ahol a történelem csak a jelen allegóriájául szolgált. Székely Csaba azonban feltalálta az élvezetes, érdekfeszítő történelmi drámát: kötetünk ezeket a „komikus történelmi tragédiáit” gyűjtötte egybe. E színdarabok szereplői bonyolult történelmi szituációkban teszik fel újra és újra a kérdést: mi lesz velünk? Ezt kérdezik maguktól és egymástól a Mária országa főurai Nagy Lajos halála után, és helyezkedő szorongással próbálják megérteni az idők szavát, hogy minél nagyobb hasznot húzzanak belőle. Mi lesz velünk, Mihály, teszik fel kérdést Vitéz Mihály havasalföldi kereskedőnek is két évszázaddal később. Ő pedig, abban a hitben, hogy irányíthatja a sors kerekét, macbethi becsvággyal néhány rövid hónapra uralma alatt egyesíti az erdélyi, a havasalföldi és a moldovai fejedelemséget. Az ország hatalmasaitól távol eső Bözödújfalu lakói, az egymással békén megférő unitáriusok, reformátusok, katolikusok és szombatosokból lett zsidók az 1940-es évek elején nem áltatják magukat, tudják: „Nem mi döntjük el, mi a világ folyása.” De ameddig lehet, még a deportálások idején is megpróbálják – ki menekülve, ki cselekedve, ki pedig szilárdan ragaszkodva a hitéhez – a saját kezükben tartani a sorsukat. Székely Csaba az egyik legsikeresebb, legtöbbet játszott kortárs magyar drámaíró napjainkban. 1981-ben Marosvásárhelyen született, és ma is Erdélyben él. Nevét a Bányavidék-trilógia tette ismertté, ám az ezt követő műveiben (Vitéz Mihály, Alkésztisz, Semmit sem bánok, Öröm és boldogság, 10) számos új témát fedezett fel, sokféle hangnemet, stílust próbált ki. Történetei – nemcsak a kortárs valóságból, hanem a történelmi múltból is – kérdések sokaságát vetik fel, kibeszéletlen problémákra, elhallgatott traumákra, megfogalmazatlan dilemmákra irányítva a figyelmet. Székely Csaba számtalan díjjal kitüntetett darabjait nemcsak magyar és román színházak játsszák rendszeresen, hanem a világ több pontján is színre kerülnek, többek között német, angol és olasz nyelven.