„A mai generáció óriási lendülettel habzsolja, éli fel az utánunk jövő generációk erőforrásait. A jólét, a fogyasztásra alapuló társadalom, ha kimondjuk, ha nem, az önzés, az individualizmus mocsarába süllyeszti világunkat. Biztos vagyok benne, hogy a folyamatosan turbózott, de már most is betegesen túlfűtött fogyasztási igényeinknek meglesz a böjtje. Az ember éhes, szomjas a végtelen jóra, szépre, igazra, szentre, és ezt a mardosó éhséget, szomjúságot a bálványozott anyagi javak nem tudják oltani. A ránk szakadó parttalan éjszakában semmi mással ne foglalkozzunk, csak a Szeretet Istenével, aki vissza fog vezetni az egyszerű, de fenntartható élethez, a családunkhoz, a népünkhöz, az istengyermeki boldog, békés élethez.” Csaba testvér e könyvében Nagy Szent Teréz: A tökéletesség útja című művének fejezeteiről elmélkedik, és osztja meg az olvasóval gondolatait, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat által az egyházdoktorok közé emelt, ötszáz évvel ezelőtt élt szent szavai ihlettek. Az elmélkedések keretét az Ádvent ünnepköre adja: az ádventi időszak mindegyik napjához rendelve találunk egy-egy elmélkedést, amelyekhez kapcsolódik az azt ihlető fejezet nagy Szent Teréz művéből. Számos témáról olvashatjuk Csaba testvér tanítását a tőle megszokott egyszerű, de a lényeget szemléletesen megragadó szavaival, amelyek mögött mindig feltűnik a főparancs, a szeretet parancsa. Biztosra vehetjük, hogy Csaba testvér mondatai lelki feltöltődést jelentenek minden olvasója számára – nemcsak Ádvent idején.