Reiter Róbert nevét elfelejtette a magyar irodalomtörténet. A Temesváron született és legtovább ott élt költő fiatal korában Kassák Lajos alkotói köréhez tartozott; legszámosabb verse a Ma folyóiratban jelent meg az 1910-es és '20-as évek fordulóján. Az államfordulat után Budapestről hazaköltözött Temesvárra, távol került Kassáktól és eltávolodott a magyar nyelvű közegtől, és mivel az akkoriban kialakuló kisebbségi magyar irodalomban egyáltalán nem volt fogadókészség az avantgárd művekre, az 1920-as évek közepén elhallgatott, majd Franz Liebhard néven németül publikált, egészen haláláig, miközben messze került az avantgárd irányzatától. Az Elsüllyedt dal a Reiter-redivivus első lépése, amely átfogó képet ad a költő magyar nyelvű lírai és prózai munkásságáról. Reiter költészetét az expresszionizmusból kinövő aktivizmus és konstruktivizmus jellemezte, de műve érintkezett a dadaizmussal is. Verseiben drámai hangulatú és átütő erejű képeket torlaszt egymásra. Egyik első, 1917-ben megjelent darabjában így ír: "Ájult cafat a ma, / züllött rongy, / sárba gázolta a Rém ördög-táncban / s az ember sínyli / a Rém ma-tipró táncát" (A Holnap hív). 1917 és 1919 közötti budapesti éveiben sűrűn jelentek meg a Mában harsány tónusú versei. Képalkotása az expresszionizmustól nem szakadt el, de formavilága - Kassák hatására - a konstruktivizmus felé tolódott el, vagy még tovább, az egészen elvont avantgárdig. Reiter - Déry Tiborral, Nádass Józseffel, Tamás Aladárral, Kassákkal együtt - szerepelt az 1924 című antológiában, az e kötetben is közölt Táj és ember röntgenfényben, Föloldozás, Feszültség, Tabala-dal című verseivel. Mind a szabad versei, mind a prózái, mind a versprózái egy rossz világ elleni lázadás kiáltványaiként hatnak: "És az Ember megcsömörlött a vértől. De ragadós gombóc kövérült a torkában. Nem tudta kiköpni. Hogy reszketve sikoltson. De a Medve lenyalta fogairól a vért. Meleg nyelvével. (...) És újból! Uszított a dac. Vörös karikák szikrákat izzítottak messze" (A medve hozsannája). Iszonyatot keltő, drámai képeket szinte extatikus módon sorakoztat sikolyra emlékeztető verseiben (Ballada; 1917 nyarán; Éhség; A gyűlölet éneke), vagy éppen kicsattanó életörömét és tettvágyát fogalmazza meg (A magam ünneplése; Valaki; Sorozás; Asszony). A kötet a verseken és rövid versprózákon kívül tartalmazza még Reiter Róbert néhány műfordítását, tanulmányát és cikkét, valamint Balázs Imre József bevezető tanulmányát, illetve a kötet végén olvasható még Szekernyés János Reiterrel készült interjúja, amely már az idős költő halála után, 1990-ben jelent meg. A bibliográfiával kiegészített, a teljes magyar nyelvű életművet tartalmazó, irodalomtörténeti fontosságú kötet az idei Könyvhéten a 20. század első évtizedei#ENTER#magyar avantgárdjának fontos értékét képviseli. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"