Békekölcsön, BESZKÁRT, csőnadrág, desztalinizáció, dinamógatya, Fősped, gebines, glasznoszty, KÖJÁL, micisapka, munkakönyv, NOSZF, piros útlevél, svájcisapka, szamizdat, tervgazdaság és Trabant – ezek a szavak ma már csak az idősebb nemzedékekben keltenek színes emlékeket, talán olykor nosztalgikus, más esetben kesernyés képzettársításokat. A stílusos kivitelben, sajnos posztumusz közreadott szótár egész kis művelődéstörténeti kalauz az 1945 utáni magyar társadalom életéhez. A hétszáz fogalmat felölelő és internetes kérdőívekre alapozott történelmi szókincstárat nyugodtan olvashatjuk hanyatt dőlve, kedvtelésből is, a szavakat magyarázó szerzőből ugyanis nem hiányzik a vérbeli újságírói humor. A sejtelmes hangzású bundabugyiról például ezt tudjuk meg: „Meleg női alsónemű, mely pamutból készült, kívül selymes, belül enyhén bolyhos. A hideg elleni védelemre alakították ki, színe rendszerint rózsaszín. Eredetije Üzbegisztánban volt található, ahol a nők bugyiját belül prémmel bélelték a fagy ellen. Ezt 2005-ben az ottani kormány betiltotta. A bundabugyi férfi változata a tundrabugyi, ami lényegében a hagyományos jéger első melegebb változata.” A név- és szómutatóval, valamint a betű- és mozaikszavak, továbbá rövidítések jegyzékével és a szótárban előforduló címszavak fogalomkör szerint csoportosított listájával ellátott művet a szerző, Burget Lajos életrajza zárja. Kézikönyvként, szótárként, kislexikonként egyaránt forgatható a fekete-fehér „retró” fotómelléklettel kiegészített kötet.